ESTE A CSESZNEKI VÁRROMNÁL
Mint kísértők, állnak a bús falak
Szép nyári estén, telehold alatt.
Körül a táj, mint édes nyugalom -
Tépett szívem itt lágyan altatom.
Jaj, de leomlanék most imádva
Teelőtted lelkem édes álma.
Nem jön senki, csak a csend jár velem,
Úgy elfog itt a vágy, a sejtelem.
Ha Te jönnél most egyedül, szépen,
Holdas füvön, lent a vár tövében
S csókok között átölelve egymást
Álmodoznánk együtt az éjszakát.
Ha Te jönnél most egyedül, szépen,
Mint várkisasszony, ha kiszökött – régen,
Csókos lovag ölébe ragadta
S nem tért vissza többé soha – soha –
Ha Te jönnél – Nevedet suttogom,
Szemem lehunyva ébren álmodom.
Pihenj éji táj odalent szépen,
Lobogjatok csillagok az égen.
Mint langy szélben halk virág, reszketek,
Most hozd magad, csókodat, szerelmed!
Jöjj, jöjj felém, forró vérrel, vágyva,
Rohanjunk bele az éjszakában.
Nagy Bálint
Csesznek
