FORDUL A NAP.
Fordul a nap, havas hegyeknek int,
A fákra ejti roskadó fejét,
A vár felett még egyszer eltekint
S a szájához emeli serlegét.
Uri fogat vágtat könnyű széllel,
A szánka most mint felvert uti por
Közeledik; rá halkan felfigyel
A reszkető álmodó nyárfasor.
Most lelassul a könnyű uriszán.
A napkirály lángborát kihajtja
Ugy tántorog véres trónusába.
S merengő arcu karcsu grófleány
Még visszanéz, szíve lángokba gyújt
S köszönti a messze tűnő falut.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1933. február 1.