TÉLI TÁJON
Elmereng a szemem
Csendes téli tájon,
Odalent a völgyben
Kis falumat látom.
Havasan, szelíden,
Égbe nyúl a tornya,
Sok fehér házikó
Szépen körül fogja.
Távolabb oly szépen
Erdős hegy fehérlik,
Majd öreg Csesznekvár
Havas orma látszik.
Nagy, szelíd csendesség –
Oly jó ez a béke!
Ember erre felé
Mintha távolodnék
Innen képzeletben
Mintha bolyonganék
Álmodó ligetben.
Szívemben valami
Szép melódia száll…
Csodás, szép ujjakon
Az Isten orgonál.
Gyönyörű ez a táj
Havas tél – zenében!
Titkát, mély rejtelmét
Soha meg nem értem
Mintha óriássá
Nőttek volna a fák
Titokban rezdülnek
A havas koronák.
Bár Matuzsálemként
Éljek sok esztendőt,
Szívem csak áldani
Tudja a Teremtőt.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1959