SZILVESZTER 1955.
A partnál szelíd hajó integet
S merengve száll a habok felett.
Mély vizeken túl vajjon várja – e
Virágbaborult, mesés kis sziget.
Vagy utját bús hegycsucs állja el –,
Sirja lesz a mély tengerfenéken - ?
Hol álmot, mindent, szépet itt hagyott,
Vissza, vissza, hogy sohase térjen?
-Vérző szivvel állok busan én is,
Könnyes szemmel kendőt lobogtatva.
Fut a hajó… szelíden eltűnik
Emlékeim, álmaim virága.
Szerelem, élet, minden muljon el.
Bár vétkeim megbántam ezerszer.
Szakitsd ki vérző gyökereiből,
Vidd a szivem jó öreg Szilveszter.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1955
