TÉL DOBÁN
Fenyők, hársak, havas téli tölgyek
A lelkemmel halkan átölellek.
Nap ahogy kél, jön fel a fák fölött,
Szivemben az a téli csend örök.
Havat szór rám lágyan egy vén platán,
Olyan édes, szép ez a Tél Dobán!
Mintha Bakony mély ölében járnék,
Ölel a csend, havas téli tájék.
Vén parki fák, didergő ág – bogok
Hová lett a zenés suttogástok?
Szivem dalol, halkan suttogja szám,
Olyan édes – szép ez a Tél Dobán!
Nagy Bálint
1963. XII. 6.
