VÉN FŰZ ALATT
Vén fűz alatt ülök nyári este,
Meleg, illatos alattam a fű.
Nézem, a Hold hogy roskad a hegyre –
Elnémult már a tücsök – hegedű.
Távol kicsi falum mélyen alszik,
Ezüst harmat lágyan a fűre lép.
Felettem az ág susogva hajlik,
Édes a csend… minden, minden de szép.
Fent az égről nagy meleg csillagok
Úgy átölelik lágyan szívemet.
S amint zizegnek a rét – virágok,
Édes álomra hajtom fejemet.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály