ELVESZETT A FÉNY.
Te voltál a lelkem drága csendje,
Te voltál a fény az életemben.
Kezed szelíden szívem emelte -,
Termő ágak virultak a kertben.
Valahol csendes vizek partjainál
Zenélő sziget volt az életem.
Múzsák berkeinek árnyainál
A boldogságról zengett énekem.
S egyszer Valahol vihar közelgett:
Hegedű tört, kihalt a költemény.
Elvesztettem a jót, csendet, szépet
Uram Te adtad… s elveszett a fény.
Bakonyszentkirály, 1952. X. 6 – án.
Nagy Bálint
