VESZPRÉM
Kérni mentem illő alázattal,
Szívemben nagy, forró lobogással.
-S fagyos jégcsap dermedt a szívekre
falaid akkor nem fogadtak be.
Nem nyílt kapu és üdv se szállt felém,
Mégis, dalolva tovább mentem én.
Pedig szép vagy, szép selyem a ruhád,
Van hegy – völgyed, várad, romantikád.
S van dolog, amit itt mégse értek,
Lélek nélkül konganak a szívek.
Veszprém, - akkor nem kellettem neked –
Nem gyűlöllek, de nem is szeretlek.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály
U.I.
Áldott Emlékű Édesapámnak ezt a versét nem a Veszprém iránti szeretetlensége ihlette, hanem az, hogy igazából a város Őt, mint igaz irodalmárt, költőt soha nem fogadta be valamiért, ki tudja. Haláláig ez tüske volt a szívében, pedig jó tollú Parasztköltőként Ódákat, Elégiákat és Szonetteket is írt, mindenben a verstani szabályoknak megfelelve.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
