KÖSZÖNÖM, HOGY HEGYEK
KÖZÖTT ÉLTEM
Áldalak hatalmas, szabad Isten,
Nyögve – nyögő erdők árnyaiban.
Körülöttem zenélő békesség,
Minden fanyögésben bús mélység van.
Földi lények itt meg ne álljanak!
Sírva – ríva a gyönyörű vadon,
Ha valaki szennyes lábbal járna
A rengetegen s mély katlanokon.
Én ott születtem lent a kis faluban,
Ahol a kis ér virágot sodor.
…S egyszer átizent az erdőzúgás,
Hívott a völgy, hegy s a rózsabokor…
Én jöttem – a dicső Óriásnak
Karja ragadta, vitte életem…
Azóta áldom az Istenséget,
Köszönöm, hogy hegyek között éltem.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály
