MÁJUSI DOMBTETŐN
Álmok zenéje hull a szívemre
Amint a kicsi dombon megállok.
Ó, csodás a kék ég végtelenje,
Dalolnak a májusi virágok.
Susogó, apró kis ezüstszárnyak,
Fehér szirmok hullanak fejemre.
Fészket takarnak a kicsi ágak,
Madár sír fent lágyan énekelve.
Csodás ez az égi harmónia!
Ki vezényli az örök, nagy zenét…?
Ki emeli fel, fel a magasba-
Ki szabja meg a végét, kezdetét…?
Lágy – édesen szétterül a zsongás.
Átszellemülve szívem emelem.
Köszöntlek Élet – és új virágzás,
Köszöntlek május – forró szerelem!
Lágyan – szédítő édes borongás-
Bennem újra ifjú tüzek égnek.
Újra élek! – jöjj, jöjj szép Látomás,
Szívemmel a nagy Titkok beszélnek.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály
