NEM HALLGATOK
Nem hallgatok, míg ajkam szólni tud,
Kikiáltozom, amit itt látok.
Itt már az Élet tébolyodva fut,
Sikongatnak a magyar udvarok.
Szép remények hullva hullnak széjjel.
Ifjaink ajkán a dal könnybe fúlt.
Tele vagyunk jajgató veszéllyel,
Segíteni már az Isten se tud.
Mindenkinek elmondom, aki jön:
Ne higgyen a hamis prófétáknak,
Kik kacagnak síró magyar őszön
S hervasztói termő magyar ágnak.
Kőszíveknek is elviszem hangom,
Hogy lágyuljanak meg és lássanak:
Magyar ember tengődik, mint barom,
Konca vagyunk idegen kutyáknak.
Nem hallgatok, míg ajkam szólni tud,
Legyen bár a vesztemre az ének.
Itt már az Élet tébolyodva fut,
Zord télben a magyar időnek.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály