KEDVES BARÁTAIM!
Áldott emlékű Édesapám az alábbi verset írta nekem egykor, mikor a katonai esküt tettük le Pápán.
Fogadjátok Szeretettel: Bálint
FIAMNAK A KATONAESKÜHÖZ
Öröm látni édes fiam téged,
Válladon a fegyverviselésed.
Szeretnélek átölelni mostan
Amint büszkén menetelsz a sorban.
Szívemet nagy büszkeség átfogja,
Amint állsz keményen esküszóra.
Nem telek meg ma gyönyörűséggel,
De szépek vagytok! – így együtt a néppel.
Életemben nem volt még szebb ennél,
Fiam, ma nagy örömet szereztél.
Szeretnék menni a díszmenetbe’
Úgy fel vagyok én is lelkesedve.
Én is voltam szép fiam katona,
De lesújtott ránk Hadúr ostora.
Vérünk festette messze Don partját,
Szolgáltunk ott egy idegen hazát.
A világfaló rothadt érdeket
S kétszázezer szép ifjú elesett.
Mikor egy ország pusztul, égve ég,
-Ezt nem tudod édes fiam te még –
Mikor ember embert halomra öl,
Falu, város – és minden romba dől…
És mi vakon arra szórtunk lángot
Aki minket egy ujjal se bántott.
Hord fegyvered örömmel, boldogan,
Vigyázz nagyon, az ideje most van.
Az ellenség lesben áll, itt terem,
Nem állhatsz félre még egy percre sem.
Hevítse szíved ez a szép iram,
Ez a szép föld a te hazád, fiam.
Szolgáld hős – híven gyönyörű hazád,
Erre kérlek én: obsitos apád.
Békét daloljon itt a magyar szél,
Ki nem akarja, csapjon rá acél.
S míg a földön egy békétlen szív van,
Addig a fegyvert le ne tedd, fiam!
Nagy Bálint
U.I. A fénykép természetesen egy évvel később készült, nem az eskütételkor
