A díszmagyar, a magyar kultúra alkotása, egy 19. században kialakult nemzeti díszöltözék. Ez a fajta ruházat, kinézete ellenére nem népviselet, sokkal inkább a nemzeti öntudatot volt hivatott képviselni.
A magyar szabású díszruha fénykorát 1830-ban, V.
Kibédi Hagyma
Kibéd a kisküküllö folyó mentén,erdély szívében, Szováta fürdő közelében található.
Környék legnagyobb faluja. (lóri nagymamája is ott született)
Első feljegyzések 1499-ben említik a települést,amely azóta is őrzi identitását 99% magyar a lakossága. A Kibédiek generációkon keresztül palántás módszerrel termesztik, a piros hagymát.
Lelőhely:
Egykor Nyitra megye, Galgócz, ma Szlovákia, Hlohovec. Erdődy Ferenc birtokán a Vágtól nem messze.
Meglelése:
1868 nyarán, árokásás alkalmával a munkások lovassírra bukkantak. A megmentett leleteket ifj. Kubinyi Ferenc mutatta meg Rómer Flórisnak, aki egyébként megsejtette e lemez valódi rendeltetését: „..
dörzsöléssel megszólaltatott membranofon hangszer. Cserépfazék (köcsög) – ritkábban egyéb edény – száját disznóhólyagból vagy vékony bőrből készült membránnal kötik be. A membrán közepéhez 1–2 arasznyi hosszúságú nádcsövet rögzítenek. A nádat nedves vagy gyantázott ujjakkal dörzsölik. A membrán átveszi és továbbítja a rezgést: morgó hang keletkezik.
A magyar szürke szarvasmarha vagy magyar szürke marha a Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike. Valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik. A fajta létszáma a mélypontját a hatvanas években érte el, azóta egyre emelkedik.
Szervezett tenyésztésbe a legutóbbi időkig nem vont színváltozat. A tojó színe a fogolyéra hasonlító barna finom rajzolattal, a kakas nyak- és nyeregtollazata piros árnyalatú aranysárga, feje narancsvörös. Evezőtollaik sötétek. Elsősorban a Dunántúlon és erdős területeken terjedt el, ahol rejtőzködést elősegítő színe megvédte a ragadozóktól. Kis állománya található Gödöllőn.
A magyar vizsla drótszőrű változata korántsem tekint vissza olyan hosszú múltra, mint a rövidszőrű magyar vizsla. A drótszőrű magyar vizsla kialakulása a 20. században történt, fiatal fajtának tekinthető. A rövidszőrű almokban időről időre feltűntek az elvárttól eltérő szőrminőségű egyedek, amelyeket kiselejteztek.
Húsvétvasárnaphoz ugyancsak sokszínű hagyományok kapcsolódtak. Akárcsak más nagy ünnepen, ilyenkor nem főztek, a trágyát nem hordták ki az istállóból, nem söpörtek, varrni sem volt szabad.
A seprési tilalomnak a Tápió mentén azt a magyarázatot adták, hogy így elsepernék a locsolókat.
Nem hajtott ki sem a csorda, sem a csürhe, és nem fogtak be állatot sem.
A húsvéti ünnepkör zárónapja fehérvasárnap. Ekkor volt szokásban, elsősorban Zala és Somogy megyében, de a moldvai magyaroknál is a szertartásos barátságkötés szokása, a komálás, mátkálás. A komatálon többnyire hímes tojás vagy piros tojás, sütemény, gyümölcs és bor volt.
Lengyel népköltés – Weöres Sándor ford.
Parton ül a két nyúl,kis nyúl, nagy nyúl,ugrabugrál, lyukba bujkál,bukfencet hány, fűbe turkálitt nyúl, ott nyúl,kis nyúl, nagy nyúl. Lőrinc Pál: Három füles Három kis nyúl ül a réten.Mesebeli faluszélen.Előttük egy halom tojás,Húsvét táján ez így szokás. Festék is van jócskán, bőven,Fut az ecset tekergően.
