A növény gyökerét és virágos, leveles hajtását alkalmazzák gyógyászati célokra. A gyökerekről az agancsszerű gyökérfejet minden esetben el kell távolítani. Gyűjtési ideje tavaszi hónapoktól őszig ajánlott.
A tövises iglicét a népi gyógyászatban leginkább a kisbabák ótvaros (impetigo) fejbőrének és testük többi részének mosásos kezelésére alkalmazták. A belőle készített fürdő jó szolgálatot tett a bőrgyulladások és a tarlókon szerzett sebek kezelésére is. A növény virágzó hajtásait egyes vidékeken sárgaság elleni gyógyszerként ajánlották, másutt kólikás lovaknak adták. Hajdúnánáson mágikus kezelésekre is bevetették, miszerint az iglice fehér virágú alakjaival a megrontott állatot, esetenként pedig az egész ólat kifüstölték.
Mára már elismerik jó vizelethajtó, húgysavürítést fokozó, valamint a húgyutak fertőtlenítését segítő hatását, melyet teakeverékként elkészítve alkalmaznak.
Tea: Csészénként 2 teáskanálnyi tövises iglic gyökeret leöntünk forrásban lévő vízzel, melegen tartjuk fél óráig, majd leszűrjük. Naponta 2-3 alkalommal, étkezések között alkalmazzuk, néhány nap elteltével rövid szünetet tartsunk.
Kora tavasztól enyhe időben akár februártól szedhetjük.
