Archívum

              TE VILLASOR…   Te villasor, te láttad a csodát, Te láttad az első boldogságot, Amikor én karjaimba zártam,- Csókjainkra vén eper vigyázott.   Azt, hogy egykor én is boldog voltam, Mit beszéljem, mit fecsegjem tovább. Azt hogy láttad, hogy tanuja voltál, Te villasor, hallgasd el a csodát.

              ROMOKNÁL   Virágtalan romok, elpusztuló szomoru várfalak; Most, hogy az őszi szél fájón itt borong, Suttogva beszél a lombtalan fákkal, Eszembe jut egy régi - régi emlék: Első szerelem, Annak drága képe… Lehajtom fejem – könnyem megered.     Nagy Bálint   Csesznek  

                PÁPA.   Kettős tornyu virágos város, Tündöklő tiszta lélek - kongás, Fogadjatok virágos szívvel, Diadalt hoz a falusi nász.   Béke, áldás legyen a város, Délibáb, örömtől kongatott, Jusson egy szárny a dicsőségből Annak, aki minket alkotott.   Petőfi járt itt… és a szivem Tavasz leheletétől lett illatos.

                SZEBB JÖVŐT! (Szalóky Bélának, a bakonyszentkirályi levente egylet elnök urának.)     Ott állt mint Ázsiai ős magyar. Szíve dobbant sok száz leventének.

              ÚJRA ITTHON. Gyula bátyámnak   Mikor messze földön jártam, Boldogságra nem találtam. Felnéztem a csillagokba, Keserű könny gyúlt arcomba.   …Beléptem az ős faluba, Sűrű erdős szép határba. Hej de más lett itten minden, Amióta én elmentem!   Megismertek e még engem Falum s rég látott kedvesem.

               HOGYHA MEGYÜNK SZÉP ERDÉLYORSZÁGBA.   Hogyha megyünk szép Erdélyországba; Királyhágón átvág lovunk lába, Visszarántjuk vérhabos zabláját, Köszöntjük ős Vajdahunyad várát. S ha elordít ágyúinknak torka, Hogy mi lesz ott  a Jóisten tudja.

              ARATÓK   A búzamezők illatát hozták, Eljöttek a munka himnuszával, S miként a halk májusi orgonák Szívük tele van dallal, virággal. Köszönet nektek vidám kis csapat: Élet terül a magyar ég alatt.     Nagy Bálint   Bakonyszentkirály    

                KONFIRMÁCIÓRA   Istenünk ott fenn a boldog égen, Szállj le hozzánk, szállj le áldva, szépen. Érted reszket, Érted ég a szívünk, Nézd, mily tiszta, igaz a mi hitünk. Itt állunk ősi szép templomunkban Hol a Te szentlelked áldva suhan. Hol Atyáink hittek drága hittel, Idvezülve szép zsoltáros szívvel.

              PATAK MELLETT   Lombok alján hegy tövénél Dallal ring a kis patak, Lenge ölén a haboknak Bohó álmok suhannak.   Mélabúmat elfeledem Ringó habok ütemén, Elring lelkem szűkebb hazám Vadvirágos erdején.   Patak partján andalogva Neved halkan suttogom, Ó ha mostan itt lehetnél Boldog álmom-virágom.

                A CSESZNEKI VÁRROMOK KÖZÖTT.   Egykor dicső, regényes bús falak, Viharvert zászló, ketté tört kardok… Térdre hullok ősök szelleménél, Mert hősök voltak, büszkék, magyarok.   Bús időkben itt a falak ormán, Öreg ágyúk tátongtak a mélybe. Elzúgott a szomorú éjszakán Messze, harci lovak nyerítése.