Archívum

              A CUHA PATAKNÁL.   Csengő patak mohos sziklák mélyén, Dúdolva röpít csintalan habot. Megállok a gyöngyhullámok felett Mélabúsan, könnyeket hullatok.   Itt írtam Róla könnyes költeményt, Fenn a búsongó szikla tetején. Messze, messze, az erdős hegyekből, Csendes alkony csókot dobált felém.   Hajtotta a mély pataki zúgás S merengő álom árva lelkemet.

                CSESZNEK VÁRÁBAN   Kérdik a falak: ki jár, ki beszél? Ki zavarja csendes álmainkat? Újra zúgnak a viharos idők? Újra hallunk harci riadókat?   Nem óh! nem az ti megvénült falak! Csendes fiú ki itten, erre jár. Aki méláz régi szép időkről, Alkonyi szél halk suhogásinál.   Beszéljetek ti omladó falak. Regéljetek ti zord szikla kövek.

             A LEVENTEOKTATÁSRÓL. Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő,  „Hol van már a paraszt?” – című életrajzi kötetéből         „A levente a 13 – 21 éves falusi fiatalok katonai intézménye volt. A paraszt meg az iparos gyerek levente lett, a diákok meg cserkészek, de ők is részesültek katonai nevelésben, a tornatanárok tanították őket.

              HUSZADIK SZÁZAD.   Ma még játszottunk porba alázva, Szóltak, szerettek mint a gyermeket; De már holnap harangok konganak, Nehéz vassal ütik a szívünket.   Ma még szeretnénk sóhajt zokogni, Elmondani a szívnek panaszát … S átbúg felettünk szomorú – szépen Az élet - s megy, ragad tovább… tovább…     Nagy Bálint   Bakonyszentkirály  

              A SZABADBAN.   A szabadban orgonál az Isten! Virággal ékes gyönyörű temploma. Trónusából Himnusz zsongása közt, A nagy Természet kapuit kitárta.   A szabadban orgonál az Isten! Virággal ékes gyönyörű temploma. A nagy Mindenség halkul… most megáll- Feléje fordul minden alkotása.   A kis patak csobban, cseng a habja.

              ERDŐS HAZÁMBAN.   Hullámzó hegy regényes bércein, Vihartól tépett ősi fák alatt S zuhogó hullámok titkos mélyén, Szabad természet, áldlak, imádlak.   Térdre hullok a lombos fák alatt, Borostyán koszorúzta törzseknél: Megkondul a természet harangja S nyomán boldog csalogány ének kél.   Elhallgatom magas sziklán ülve, Mit suttognak a rengeteg fái.

                A CSESZNEKI VÁRROMNÁL.   Romok felett állok elmerengve Borús szívemmel, oly mélabúsan. Oly jó itt most ábrándok ölében Ringatózva, méla alkonyatban.   Valahol felsír a tárogató… Romok felett az esti szél zokog.

             SZÜLŐFÖLDEM   Erdők ölén bérces hegy aljában Áll e falu amelyben születtem Itt ringott a bölcsőm e kis házban Itt dalolt a csalogány felettem   Ez a kis ház amelyben először Szívembe gyúlt honszerelem lángja Amely ég most kiolthatatlanul Mint a vulkán lavinákat hányva   Dúlt a vihar szép magyar hazánkon Lehullott a béke szép csillaga Beborult a n...

                ANYÁK NAPJÁN ÉDESANYÁMNAK   Áldozati oltárt gyújtok ma meg, A lángra piros szívemet rakom. Édesanyám, ma jobban szeretlek – Anyám, ma Néked száll hódolatom. Imádat szálljon ma ősz fejedre, Anyám, életem legszebb öröme.   Tudom, sokat fájt szíved utánam. Kicsi koromtól mennyit aggódtál.

              MÁJUSI DOMBTETŐN   Álmok zenéje hull a szívemre Amint a kicsi dombon megállok. Ó, csodás a kék ég végtelenje, Dalolnak a májusi virágok.   Susogó, apró kis ezüstszárnyak, Fehér szirmok hullanak fejemre. Fészket takarnak a kicsi ágak, Madár sír fent lágyan énekelve.