Tavaszi csillagképek
Ha a Göncöl rúdjának ívét meghosszabbítjuk, akkor egy fényes vörös csillaghoz (Arcturus) jutunk. Ezt népünk Ökörpásztornak vagy Ökörhajcsárnak nevezi. A csillagképnek, melyben elhelyezkedik (Bootes), szintén Ökörpásztor a neve.
Az ív további folytatása egy másik csillaghoz (Spica) vezet, melynek neve nálunk Leányszemű csillag.
„Jövünk az idők kezdete óta, jövünk a fékezhetetlen förgeteg hátán, jövünk az öreg Puszta honából, Szépmező Szárnya és Jószél Fúvása honából, Hunor és Magor birodalmából, jövünk örökkön örökké, és általunk a múlt üzen!”
Tíz éves voltam, amikor nagybátyám meglepett Komjáthy István Mondák könyve című művével. Szorgalmas betűfaló lévén azonnal belemerültem a történetbe.
A beavató tanítások (ezotéria) szerint a világ, eredeti állapotában szellemi EGYségben volt. Ez tört meg, mikor az egységből létrejött a kettősség (polaritás), melynek egyféle kifejezője a jó és rossz.
A Földre született ember is e kettős világba érkezik. Útjának legfőbb célja visszajutni a szellemi egység tökéletes létállapotába.
(Olvasmány I., Kocsis István könyveiből, 1. részlet)
Önmagunk legyőzéséről beszélvén, helyes megkülönböztetnünk a jelen idejű ént és az Időtlen Ént.
A jelenben az én időben és térben létezik, látását, érzékelését az idő és a tér meghatározza, az Időtlen Én világából semmit sem lát, ha a valódi látás képességének megszerzése érdekében nem tesz rendkívüli erőfeszítéseket.
(az előző részlet folytatása)
Minden hiteles hittudományi összefoglaló munkának a szerzője elismeri, hogy a legnehezebben megválaszolható kérdés az, hogy a Mindenható Isten miért nem teszi lehetetlenné, hogy a Rossz megjelenhessen.
A régi magyar hitvilágban van erre hiteles válasz. Ennek lényege: a küzdelemre szükség van. A küzdelem a Fény világát valamiképpen gazdagítja.
A továbbiakban tárgyalt erkölcsi kérdések fejtegetései a kettős, jó-rossz jelleget hordozó földi világot megélő sokunknak szólhatnak útmutatóként a már említett közérthető tanítások (exotéria) formájában.
A teremtés tettével a kezdetektől elrendeltetett isteni rend született.
Ez a Mindenség értékrendje: a Teremtő Isteni Rend.
Az isteni feladatot a Földön ellátó embernek is - a maga szintjén - csak ez lehet az értékrendje. Ezt kutatjuk. Valljuk be, ezennel a lehetetlent próbáljuk megoldani: több évezred értékrendi kérdéseinek tisztázását...
Kocsis István, Magyarország Szent Koronája című könyvében írja, hogy a régi magyarok hittek az egy Istenben, a Világ és az Ember Teremtőjében, abban, aki Teljességében felfoghatatlan, de megnyilvánulási, megjelenési formáiban mégis megismerhető, abban, aki egyetlenként Igazi, - de megnyilvánulási, megjelenési formái végtelenek.
Kell beszélnünk a fent említett hármasság, szellem, lélek, test egységének és egyensúlyának lényegéről. A továbbiakban Szabó Judit gondolataiból szemelvényezünk.
Fontos tanítás a test-lélek-szellem egysége, kölcsönhatása és egyensúlya. Ez az analógia törvényére vezethető vissza: a durva anyagi sík mindig a finomabb szellemi sík leképeződése.
Az egyén, mint a Földre küldetéssel érkezett közösségi lény a Teremtő Isteni Rend minőségét - az igazság, kegyelem és törvény rendjét - nem élheti meg önmagában. A rend teljessé csak önmaga (az egyén), a felette álló Teremtő és a melléje rendelt környezete viszonylatában válhat.
